Ma este a hívőket az egyházi év leggazdagabb szertartása szólítja a feltámadási misére. Jézus kereszthalála után kegyeletes csöndbe burkolóztak a templomok, ma megélednek. Belépünk húsvét vigíliájába.
A liturgia a tűz fellobbantásával kezdődik. A templom előtti téren tüzet, sok helyütt valóságos máglyát gyújtanak. Erről élesztik fel a húsvéti gyertya lángját. Az ősi pogány rítusra, a tavaszi megtisztulásra is emlékeztető tűzszentelés a fénynek a sötétség felett való győzelmét, a megújulást, a feltámadást jelképezi. A templomban ekkor még semmi sem világít, odabent teljes a sötétség. Csak a gyertyák adnak fényt, amikor a miséző pap és kísérete néma csöndben bevonul.
A mise megkezdődik. És hamarosan eljön a katartikus pillanat, amikor minden felfénylik. A kilencrészes igeszakasz egy pontján, a Glória, az istendicsőítés felhangzásakor kigyúlnak a lámpák, felzúg az orgona, megszólal minden csengettyű, a toronyban hatalmas kondulással megélednek a nagycsütörtök óta néma harangok. Valóságos égzengést él át a hívősereg, a zúgás fejbe kólint mindenkit. A diadalmas hang- és fényáradat azt idézi meg, amikor legyőzetett a halál. Hírül adja a reménységüzenetet: a sírbarlang már üres, Krisztus feltámadt.
A húsvétköszöntés családi hagyományrendjéhez tartozik az esti közös vacsora. A böjtidő után először kerül a sonka, és persze a tojás is az ünnepi asztalra.
