Gyönyörű közösségi élmény kerekedett a Wesley-Da Capo Művészeti Iskola gálaműsorából a Bartók Kamaraszínházban még múlt vasárnap. Sok-sok diák igazolta tehetségét a remek hangulatú eseményen – és a programnak volt ráadásként legalább egy kultúrapolitikai felhangja is.
"Szabadságünnep" – ezzel a sokatmondó, de az esemény hangütéséhez pontosan illő kifejezéssel lehet leginkább jellemezni a Wesley-Da Capo Művészeti Iskola gáláját – jöjjön egy rövid háttérmagyarázat, miért is.
"... éveken át kitartottak"
Megköszönte a fenntartó és a szülők kitartó támogatását Kurina Laura igazgató, és azt is megemlítette a vasárnapi esemény bevezetéseként, hogy reményeik szerint új időszámítás kezdődik a Wesley-Da Capo iskolában. Hasonló gondolatokat fogalmazott meg köszöntőjében – valamint az eseményt megelőzően a DSTV kamerája előtt is – az igazgató meghívására a gálára érkezett Nagy Ervin kulturális államtitkár, térségünk országgyűlési képviselője is. Mint hangsúlyozta, már a meghívás ténye is hatalmas megtiszteltetés számára:
– Örömmel köszöntöm a dunaújvárosi Wesley-Da Capo Művészeti Iskola évzáróján a diákokat, a szülőket és persze a pedagógusokat, vagyis mindazokat, akik éveken át kitartottak az intézményt és a fenntartót ért minden méltánytalanság, igazságtalanság ellenére is. Meggyőződésem, hogy Iványi Gábor iskolája egyenlő esélyt ad minden fiatalnak arra, hogy elinduljanak a fantasztikus utazásra, amit művészetnek neveznek. A színpad a legdemokratikusabb életterep – hiszen ott a tehetség, a teljesítmény a mérvadó, így hiszek benne, hogy ezekből a fiatalokból lehet majd az új Bartók Béla, Kodály Zoltán vagy éppen Csortos Gyula. Fontos ez az esemény azért is, mert Gábor ereje, tartása és odaadása irányt mutat mindenkinek – bevallom, irányt mutatott nekem is. Ő ugyanis a legnehezebb időszakokban végzett olyan értékteremtő munkát, ami sokaknak reményt, másoknak esélyt adott. Most a kulturális kormányzat képviselőjeként ígérhetem, hogy az egyenlő bánásmód mindenkit megillet majd – minden erőmmel arra törekszem, hogy a Wesley-hez hasonló értékteremtő műhelyek kiszámítható háttérrel, támogató környezetben működhessenek.
Különleges kisvilágok
Az már a Wesley-gálák hagyománya, hogy mintegy bevezetőként a képzőművész tanszak növendékeinek kiállításával kezdődik a bemutató – ezúttal sem volt másképp, Regős Ágnes művész-tanár és maroknyi csapata ráadásul rendhagyó kiállítással készült, a növendékek háromdimenziós alkotásainak digitális másolatai/nagyításai kerültek az Aula Galéria falára.
A koncepció és a vizuális probléma megoldása különleges gyűjteményt eredményezett – a vendégeket színes, csalogató, izgalmas utazásra csábították. A gyűjtemény ráadásul valóban csak bevezetőként szolgált: az is a tanszakok közötti együttműködés, a program kivitelezésének fontos része, hogy a műsor hátterét, kulisszáját, vizuális keretét szintén a művészpalánták alkotásaiból válogatták.
Összművészet így is, úgy is
A zsúfolásig telt színházterem közönségét a már említett köszöntők után valóban összművészeti kalandozásra csalogatta a művészeti iskola közönsége: a gála remek alkalmat ad a különféle zenei és táncos kollektívák bemutatkozásának éppen úgy, mint a tanár-diák együttműködések felvillantásának. Sok-sok remek példa közül a zenei produkciók közül hadd emeljek ki kettőt: remek volt Kolesznyicsenko Inna zongoraművész és növendéke, Bodnár Bence kettőse, míg a Marics Tamás irányította gitárzenekar remek összeállítása is tartogatott egy különlegességet. Az együtteshez a műsor adott pillanatában csatlakozott három gordonkás, valamint Iványi Gáspár gitárművész-tanár, aki egykoron a jelenlegi csapatvezető Marics Tamás mestere volt – a növendékek, mesterük és a mesterük útját egyengető mester együtt tolmácsolták Sosztakovics Keringő című szerzeményét – kirobbanó sikerrel.
Az egyébként is remek zenei blokk – végeztével a táncos produkciók is hatalmas vastapsokat arattak: a moderntáncos tanszakot irányító Füsi Gyöngyi táncpedagógus kalauzolásával komoly fesztiválsikerek sorát aratott koreográfiák egész sorának tapsolhatott a közönség. Itt is említendő különleges tényező: a táncos produkciókhoz rendre élőzenés kíséret dukált – szépségdíjas együttműködések sora született. Vastapsot érdemelt a Manók csoport (zongorás-gordonkás zenei háttérrel), csodás volt az Inna utcája című – immár felújított-újragondolt – koreográfia (a zongoránál az "ihletadó" Kolesznyicsenko Innával, és tomboló sikert aratott a Virágkeringő című műsorszám is. A moderntácos blokk keretében nagy visszatérésnek is tapsolhattunk: Tóth Bolgárka táncművész szólóprodukcióval lépett újra a Bartók színpadára. És ha már szóló: Füsi Gyöngyi Víz partján című fesztiváldíjas koreográfiája is komoly sikert aratott a blokk fináléjaként.
Külön fejezetet érdemelt az összeállítás gazdag kínálatában a néptáncosok műsora – a Czuppon Zsóka irányításával dolgozó csapatok zalai, rábaközi és mezőföldi táncokat ropva arattak komoly sikert a közönség körében.
Emlékezetes meglepetés
Amilyen gazdag és színes volt a gála programja, olyan nagyot szólt a finálé: az immár országos hírnevet szerzett előadó, a Dal fináléjába is bejutott Beretka Ádám fellépése önmagában is különleges eseménynek számítana, viszont a körítés tette igazán emlékezetessé a produkciót. Például az, hogy a döntőben is egykori gordonkatanára, Kurina Laura közreműködésében bízó előadó mellett komplett zenekar lépett színre a Wesley művész-tanáraiból, majd a Színek című szerzemény előadásába a muzsikusok és táncosok népes csapata is bekapcsolódott – nemcsak a nézőtér, de a színpad is zsúfolásig telt.
Örömzene, örömtánc, örömjáték és örömkönnyek – így kell, így lehet ünnepelni a művészetet, a tehetséget, és a szabadságot is.
A gála emlékezetes pillanatairól meséljenek a képek!
