A közel évtizedes hibernációt követő tavalyi újabb zászlóbontás, majd az elmúlt időszak komoly sikerszériája után ismét városunkban koncertezett a Viadana Kamarakórus: az együttes Hazatérő hangok címmel mutatkozott be a Városháza "C" szárnyában a közelmúltban. Csodás hangverseny volt!
A nagy visszatérésnek persze már tavaly tavasszal tapsolhatott a dunaújvárosi közönség, de azt Kurucz Gergely karnagy is hangsúlyozta a DSTV kamerája előtt, hogy idén úgy alakult az élet, hogy még ne koncertezett „szülővárosában” a Viadana.
A projektkórus kihívásai
Arról a közelmúltban már olvashattak, hogy egyébként sem mindennapos sikertörténet a dunaújvárosi együttesé: a közelmúltban alapítása 30. évfordulóját ünnepelt alakulat közel egy évtizedet töltött "csöndben" – a viadanás élet nem állt meg, baráti közösségben, alkalmi összetartások formájában manifesztálódott –, de aztán tavaly új lendületet vett.
Az új lendület a korábbihoz mérten gyökeresen eltérő működési modellt kívánt, a Viadana jelenleg projektkórusként üzemel: a rendszeres próbafolyam helyett egy-egy kihívás előtti intenzív időszak, meg persze az évtizedes rutin nyomán valósulnak meg a koncertek. Az, hogy a recept hatékony és eredményes, mi sem bizonyítja jobban, mint a meghívások száma, a koncerthelyszínek nívója: a Viadana idén a BMC-ben éppen úgy komoly hangversenyt adott, mint a Magyar Zene Házában – viszont városunkban egészen a közelmúltig nem szerepelt.
Nemrégiben azonban újra – nem is akármilyen repertoárral!
Évszázados kalandtúra
Azt már a bevezető Dowland-madrigál, majd a következő Purcell-darab előadása sejtetni engedte, hogy nem vesztett variabilitásából, hol erőteljes, hol leheletfinom tónusaiból a Viadana-hangzás, majd nagy ugrás következett az időben, de nem billent a minőség: a komoly egyházzenei blokk csúcspontjainak akadályát is biztonsággal vette a Kurucz Gergely dirigálta kórus. Remek dramaturgiai megoldások jellemezték a hangversenyt; csak egy példa: Arvo Pärt Da pacem Domine című szerzeménye után a kortárs norvég szerző Bogorodice Devo című darabja csendült föl, majd – vissza az időben – az ugyanerre a szövegre írt Rahmanyinov-szerzemény. Ez utóbbi lassú dallamáradása, szép, erőteljes előadása nekem az egész koncert egyik meghatározó élménye volt.
Szintén merészen válogatott az együttes a XX. századi, valamint kortárs előadóktól – ráadásul sok új vagy hazai pályán még nem hallott szerzemény is színesítette a Viadana-repertoárt. Ez utóbbiak körében is csodás kincsek vártak a közönségre: Móricz Viola darabja József Attila Altató című versére íródott – apró foszlányokból szőtt gyönyörű zeneszövet –, míg a "duplán hazatérő" hang volt Balogh Máté szerzeményének dunaújvárosi ősbemutatója. Az Arctic Down című, inuit szövegű (!) kórusrondó a Városháza közönsége előtt is megérdemelten aratott tomboló sikert.
A koncertet záró Bárdos-darab, a Szól a doromb című kórusmű és Ligeti György Haj, ifjúság című szerzeménye egyszerre volt parádés betetőzés, ráadás – és fényes bizonyíték arra, hogy a Viadana Kamarakórus él, működik. Kockázatos kijelentés, de talán nem túlzás: erősebb, mint valaha.
A Hazatérő hangok című bemutató tehát fényes sikert aratott, az meg már legyen véletlenek furcsa összjátéka, hogy nem is kell sokáig várni a következő Viadana-élményre: a Kortárs Művészeti Intézetben (ICA-D) rendezendő Együttállás című jótékonysági hangverseny egyik ötlet- és házigazdája Kurucz Gergely, az október 17-én, szombaton este esedékes koncerten közönség elé lép a kórus is; ez utóbbi hangversenyről még jelentkezünk egy részletesebb beharangozóval!
(Fotó: Végh Zoltán)
